1997 óta a ralizás csúcsát a WRC-k jelentik. 14 szezonon át nagyjából változatlan volt a felállás: kétliteres turbós motor 34 mm-es szűkítővel, összkerékhajtás, legalább négyméteres karosszéria - ezek voltak a főbb megkötések.

Tavaly még ez volt a csúcskategória, idén már csak legenda

Persze Carlos Sainz 1997-es Escort WRC-je és Mikko Hirvonen 2010-es Focus WRC-je nem sok hasonlóságot mutatnak egymással, sokat fejlődött a technika a több mint egy évtized alatt. Különböző okok miatt az utóbbi esztendőkre mindössze két gyártó maradt a porondon: a Citroen és a Ford. És mivel ők mindketten csaknem tökélyre fejlesztették autóikat, egy újonnan beszálló konstruktőrnek vajmi kevés esélye lett volna felvenni a versenyt velük, azért pedig kevesen alapítanak gyári ralicsapatot, hogy csak harmadikak legyenek.

Ezt felismerte a nemzetközi szövetség, és 2011-re új szabályokat alkotott. Az idei előírások szerint 1,6 literes motorok hajtják a kevesebb technikai különlegességgel rendelkező, és ezáltal jóval alacsonyabb költséggel üzemeltethető autókat. (Az intézkedéseknek már meg is van az eredményük, a Mini már idén versenybe száll, és mások is komolyan fontolgatják a ralizást.)

A Ford a már létező S2000-es Fiesta alapjaira építette új WRC-jét, ám téved az, aki azt hiszi, hogy csak az erőforrást kellett kicserélni a kocsiban. Az első teszteken a Focus WRC kétliteres motorjával próbálgatták a prototípust, mivel az új, direkt befecskendezéses egység még nem állt rendelkezésre - pedig három gárda is dolgozott rajta, az M-Sporton és a Ford utcai autókat tervező mérnökein kívül a gyári WRC-k motorjait építő francia Pipo cég is.

Rengeteg teszt zajlott 2010 során, hóban, murván és aszfalton is, főleg Matthew Wilson, Henning Solberg, Andersson, és Mikkelsen gyűjtötte a kilométereket, de még Malcolm Wilson, a csapat vezetője is a volán mögé ült. A rossznyelvek szerint Henning Solberg a tavalyi aszfaltos futamokon azért indult S2000-es Fiestával, hogy a 2011-es WRC egyes alkatrészeit próbálgathassa élesben. Később elkészült a motor is, illetve a dizájnerek is elvégezték az utolsó simításokat az új WRC-n, hogy első látásra is megkülönböztethető legyen az S2000-es géptől. Ez után a majdnem kész autót már Hirvonen és Latvala tesztelte tovább.

A végeredmény a Fiesta WRC, amely a bemutatkozó versenyét Svédországban rögtön meg is nyerte. Az első tapasztalatok szerint nehezebb vezetni az új autót, mint a Focus WRC-t. Ennek több oka is van, például az, hogy a Fiesta rövidebb és szélesebb mint a Focus, ezért sokkal idegesebben mozog az úton. Talán ennek köszönhető az, hogy Latvala már két példányt is összetört a teszteken.

A másik ok a méregdrága technikai megoldások tiltása: az új autókból hiányzik az aktív differenciálmű, nincs bennük rajtprogram, és a váltó is mechanikus. Ezért a pilótáknak jóval több a dolguk, könnyebb hibázniuk, a belső felvételeken is látni, hogy mennyivel többet gépészkednek mint korábban.

Szintén lényeges szempont az is, hogy az új erőforrások gyengébbek, sokkal kisebb a nyomatékuk, ezért kevésbé lehet erőből autózni, annál inkább lendületből.

Hogy ki lesz 2011 világbajnoka, azon is múlik majd, hogy ki alkalmazkodik gyorsabban és jobban az új kocsikhoz. Egyelőre úgy tűnik, hogy a DS3 WRC és a Fiesta WRC egyformán gyors, s bár Svédországban három Ford végzett az élen, könnyen megtörténhet hogy már Mexikóban fordul a kocka.